A fény felé

 
Nem hagyom, hogy fény helyett 
sötétben menetelj,
nem hagyom, hogy dal helyett
zenéket temess el,
megtiltom, hogy szárnyaid
miszlikre szétszakítsd,
s nem hagyom, hogy
dideregj ha kitárod karjaid…
Elviszlek a kertembe virágnak,
locsollak, ápollak,
növesztlek hajtásnak,
szélfútta lelkednek
építek végvárat,
ott leszel kapitány
s a dicső hadjárat,
küzdelmed segítem,
palástom kitárom,
magamhoz ölellek
kín-koldushajnalon,
füledbe éneklek,
napsugár-dallamot,
hogy ébredj a percekkel
s dobd ki a tegnapot...